Virágvasárnap reggel fél tízkor találkoztunk az Őrs Vezér téren, innen indult el 20 fős kis csapatunk megismerni a XVI. Kerület egy részét, valamint Nagytarcsa települést, kolléganőm Sebők Zsuzsi segítségével, aki egyébként Nagytarcsán él, és nagyon jól ismeri ezt a környéket.

Első állomásunk Sashalmon a Havashalom parkban álló Szent István emlékmű megtekintése volt, ami Törley Mária szobrászművész alkotása. (Törley József dédunokája) Innen nem messze található a 2017-ben átadott Reformátorok Tere, mellette pedig egy 17 méter magas kilátó, melyre többen is felmentünk. Tetejére 100 lépcsőfok vezet, körpanoráma nyílik a Budai-hegységre és a mellvéden végigfut egy körpanorámafotó ami megmutatja, hogy adott irányban nézve milyen nevezetességek láthatók a távolban. (Csak épp most a párás idő miatt nem minden volt látható.)

Egy kis pihenő után tovább indultunk Cinkotára, ahol megnéztük a XII-XIII.század fordulóján épült Evangélikus templomot.

Délben tovább indultunk Nagytarcsára, ahol már a buszmegállóban fogadott minket Győri András Timotheus aki a település korábbi lelkészének Győri Jánosnak a fia.

Megismerhettük a templom szó jelentését, a templom történetét, berendezését, a freskókat, rengeteg biblia történettel fűszerezve, megtudhattuk, hogy itt található az ország egyetlen kettős szárnyasoltára, és hogy az egyházi esztendő ünnepköreiként változtatható. Végül felmehettünk megnézni, az orgonát, és a toronyban a harangokat is. (4 harang)

Nagytarcsa következő állomása a Lájk Cukrászda volt, ittunk finom kávét, sütit, majd elsétáltunk a Falumúzeumhoz ahol András felesége Győriné Kováts Andrea várt minket nagyon kedvesen.

Az alföldi parasztház stílusú épületben szervezte meg Sztehlo Gábor az ország első 1938-1944-ig működő bentlakásos népfőiskoláját.

Andi bemutatta nekünk a múzeumot, Nagytarcsa métán híres néprajzi emlékekeit és az itt élő magyar-szlovák ősök életmódjára utaló gyönyörű népviseletet és enteriőröket. Különösen tetszettek a ruhák, párnák, függönyök hímzései. Ezúton köszönöm meg a nagytarcsai házaspár szíves vendéglátását, (zsíroskenyér, tea,) és azt a sok értékes információt, amit a községről megtudtunk. A múzeumkertben bőven nyíló ibolyából kötött csokrokkal és kellemes élményekkel gazdagodva távozhattunk erről az értékes helyről.

Hazafelé menet még megcsodálhattuk a húsvéti tojásfát, ez is egy érdekesség volt számunkra.

Köszönöm a részvételt, remélem mindenki jól érezte magát!

Borsat Éva (túravezető)