Virágvasárnap reggel fél tízkor találkoztunk az Őrs Vezér
téren, innen indult el 20 fős kis csapatunk megismerni a XVI. Kerület egy
részét, valamint Nagytarcsa települést, kolléganőm Sebők Zsuzsi segítségével, aki
egyébként Nagytarcsán él, és nagyon jól ismeri ezt a környéket. Első állomásunk Sashalmon a Havashalom parkban álló Szent
István emlékmű megtekintése volt, ami Törley Mária szobrászművész alkotása.
(Törley József dédunokája) Innen nem messze található a 2017-ben átadott
Reformátorok Tere, mellette pedig egy 17 méter magas kilátó, melyre többen is
felmentünk. Tetejére 100 lépcsőfok vezet, körpanoráma nyílik a Budai-hegységre
és a mellvéden végigfut egy körpanorámafotó ami megmutatja, hogy adott irányban
nézve milyen nevezetességek láthatók a távolban. (Csak épp most a párás idő
miatt nem minden volt látható.) Egy kis pihenő után tovább indultunk Cinkotára, ahol megnéztük
a XII-XIII.század fordulóján épült Evangélikus templomot. Délben tovább indultunk Nagytarcsára, ahol már a
buszmegállóban fogadott minket Győri András Timotheus aki a település korábbi
lelkészének Győri Jánosnak a fia. Megismerhettük a templom szó jelentését, a templom történetét,
berendezését, a freskókat, rengeteg biblia történettel fűszerezve,
megtudhattuk, hogy itt található az ország egyetlen kettős szárnyasoltára, és
hogy az egyházi esztendő ünnepköreiként változtatható. Végül felmehettünk
megnézni, az orgonát, és a toronyban a harangokat is. (4 harang) Nagytarcsa következő állomása a Lájk Cukrászda volt, ittunk
finom kávét, sütit, majd elsétáltunk a Falumúzeumhoz ahol András felesége
Győriné Kováts Andrea várt minket nagyon kedvesen. Az alföldi parasztház stílusú épületben szervezte meg Sztehlo
Gábor az ország első 1938-1944-ig működő bentlakásos népfőiskoláját. Andi bemutatta nekünk a múzeumot, Nagytarcsa métán híres
néprajzi emlékekeit és az itt élő magyar-szlovák ősök életmódjára utaló
gyönyörű népviseletet és enteriőröket. Különösen tetszettek a ruhák, párnák,
függönyök hímzései. Ezúton köszönöm meg a nagytarcsai házaspár szíves
vendéglátását, (zsíroskenyér, tea,) és azt a sok értékes információt, amit a
községről megtudtunk. A múzeumkertben bőven nyíló ibolyából kötött csokrokkal
és kellemes élményekkel gazdagodva távozhattunk erről az értékes helyről. Hazafelé menet még megcsodálhattuk a húsvéti tojásfát, ez is
egy érdekesség volt számunkra. Köszönöm a részvételt, remélem mindenki jól érezte magát! Borsat Éva (túravezető)
|