Az Esztergom vasútállomásról indultunk a S jelzésen, ami egy emlék parkon vezetett keresztül, hatalmas fák árnyékában, szerencsénkre, mert már 10 órakor is pokoli meleg volt. A városból kiérve valamikori pincék között, egyre emelkedő út, kanyarogva vezetett fel a platóra a város fölé. Ezen a szűk úton menve nagyon jól esett az árnyék és a hűs levegő, mert a felfelétől mindenkinek melege lett. Az út tetején kitárult a világ, előttünk lovas tanya, lekaszált dombok, rengeteg lepke és szemben a Maróti-hegyek, mögötte pedig a Visegrádi-hegység vonulatai. Itt vettünk egy éles kanyart, a szántóföld mellett vezetett a Shsz jelzés, ami aztán bevezetett az erdőbe, ahol csak egy szűk csapáson gyalogoltunk felfelé, néha-néha kiláttunk az alattunk elterülő városra. Az út a Vaskapu, Brill Gyula menedékházhoz vezetett, csodálatos panorámával a Dunára, Szlovákiára, és a Bazilikára. A menedékházban hosszasan pihentünk, pótoltuk a folyadék veszteségünket és megállapítottuk, hogy nagyon-nagyon jó dolgunk van. Innen már visszakanyarodtunk a P jelzésen, de még várt ránk néhány megpróbáltatás és szépség is. A szépség, velünk maradt a rétekről a panoráma, a nehézséget pedig a járatlan, 2 méteres csalánnal benőtt, nehezen észrevehető ösvények jelentették. A szakosztályvezető Márti, a csalános átkelésnél meg is dicsért, azt mondta, " Krisztina, nem csalódtunk benned!". Hát igen, az idén már nem először sikerült olyan túrát vezetnem, ahol benőtt úton mentünk árkon-bokron keresztül. A kaland az ilyen, kalandos. A hegyről leérve, újabb pincesor vezetett az árnyas parkhoz. A parktól a vasútállomást céloztuk meg. A vonatban kellemes hőmérsékletben utaztunk, a Pilis hegyei között. 

Ezt a kalandos túrát 13-an jártuk végig, megtettünk 9 km-t és +330 m szintet.

Remélem kellemesen elfáradtatok, mert én igen! Mindenkinek jó pihenést kívánok!

Borbás Kriszti