A népligeti busz pályaudvarról indultunk meghódítani a Bakony magasabb csúcsai közül az egyiket, a Papod hegyet (644m). A terv a Hárskút - Papod hegy - Eplény útvonal volt. Ehhez először el kellett jutnunk Veszprémbe. Aggodalommal néztük az autópálya Budapestről kivezető szakaszán, hogyan araszolgat előttünk a kocsisor. Aggodalmunk nem volt alaptalan. Székesfehérvárra 10 perc késéssel érkeztünk, amiből Veszprémig csak 4 percet sikerült lefaragni a gépkocsivezetőnek. Ennek következtében lekéstük a túra kiindulópontjára – Hárskútra - menő buszt. A szerencsétlen túravezető csak pislogott, mint az a bizonyos béka a miskolci kocsonyában, mivel "B terv" nem volt ilyen esetre. Mindnyájunk szerencséjére ott volt mellette a csoport megmentő üdvöskéje, aki nagyon agilisan vette kezébe a helyzet kezelését. Beszélt a gépkocsivezetővel, sajnos nem tapasztalt segítőkészséget. Ez nem vette el a kedvét. Szorgalmasan búvárkodott a mobil interneten, minek eredményeképpen sikerült elérnie telefonon a veszprémi busz pályaudvart, de a forgalomirányítót nem. Így aztán ott ültünk „megfürödve”. További búvárkodás után kiderült, hogy véghez vihető a mára tervezett útvonal bejárása, csak ellenkező irányban. Felszálltunk tehát az Eplény felé induló buszra, ahol a vezető közölte, hogy ez a járat nem áll meg abban a megállóban, ahol mi szeretnénk leszállni. Kénytelenek voltunk tovább utazni két megállónyit, és 1,6 km-t visszagyalogolni. Ennyivel hosszabbodott a megteendő km-ek száma. Az eplényi vasútállomáson tábla közölte velünk, hogy az eredeti útvonal első szakasza megváltozott. Ez is növelte valószínűleg a ránk váró út hosszát. Ettől sem estünk kétségbe, örültünk, hogy hamarosan letérhetünk az aszfaltról az erdei útra. Ám itt újabb és nem várt megpróbáltatás következett. Az egyik túratársunk nem bírta a terhelést, emiatt nagyon gyakran leállt pihenni, mi megvártuk, így lassan haladtunk felfelé. Amikor már elérhető távolságban voltunk Papod hegy tetejétől, felmérve az előttünk magasodó köveket, világossá vált, hogy a gyengélkedő túratársunk nem tudja megtenni a túrából még hátralévő kilométereket. Csoportunk ketté vált. Hárman ott maradtak istápolni elerőtlenedett társunkat, heten nekieredtünk meghódítani a 644 m-es csúcsot és a rajta emelkedő kilátót, de az csak nem akart előbukkanni a fák közül. Végre sikerült meglátnunk, elérnünk, megmásznunk. A kilátótorony tetején találkoztunk segítőkész turistával, aki felajánlotta segítségét bajbajutott és lemaradt társaink kimentéséhez. A kilátó tetejéről nagyszerű körpanoráma tárult elénk, a Balatonra is ráláttunk. Lejőve a kilátóról, rövid pihenő után indultunk Hárskútra. Leérve a Dunántúl legmagasabban fekvő településére, sajnálattal állapítottuk meg, hogy itt sincs kocsma. Egy hajdanvolt "kocsmárosné aranyvirág" jóvoltából azonban mindenki friss csapvízhez juthatott. Mi ugyan szívesebben kortyolgattuk volna a csapolt sört vagy a hosszúlépést, de ismerjük a mondást: Ha ló nincs, szamár is kincs. Rövid várakozás után buszra szálltunk, de csak egy megállónyit mentünk Márkóra. Ott kocsmára találtak a kielégíthetetlenül szomjazók. Miután kellően feltankoltak, megérkezett a minket a Népligetbe szállító busz. A kánikulában megtett 13,5 km (a tervezett 11 km) és az átélt izgalmak után jól esett szenderegni a hosszú úton a lég kondis buszban. Jóval később, mint ahogy eredetileg terveztük, de mindenkinek sikerült szerencsésen hazaérni.

Egyed Endre túravezető

Beszámoló, mi történt a szétválásunk után:

Négyen haladtunk tovább a túratársunk tempójában. Két, túrákban megedzett férfi karolta és segítette a meredeken felfelé a gyengélkedő társunkat. Ezzel a technikával is nagyon lassan haladtunk. Gyakran meg kellett pihenni. Épp pihenőt tartottunk, amikor telefonon értesítettek bennünket, hogy segítséget kapunk a hegyről való lejutásban. A helyi rendőrség, a Bakonyi Önkéntes Műszaki Mentő Egyesület, a Bakony FLY légi mentők, valamint az országos mentők siettek a segítségünkre. Kevés várakozás után ránk találtak az erdő közepén és dzsippel lefuvaroztak minket a hegyről. Ott várt ránk a mentőkocsi, de szerencsére erre már nem volt szüksége túratársunknak. Köszönjük a segítséget. A gyors, pontos, összehangolt munkájuk eredményeként mi négyen is sikeresen Budapestre érkeztünk.

Versegi Károlyné