Heten vállalkoztunk a túrára. Már az indulásnál esett a hó, a Nagybányai úton a 11-es busz végállomásnál már nagy, csikorgó hóban kezdtük a túrát. Az Apáthy-szikla felé, először lejt az út. A hó alatt jég volt, ezért aki hozott magával csúszásgátlót az fel is vette. Persze volt, aki nem, de szerencsére a csúszásból eredő elesést megúsztuk. Az Apáthy-sziklánál gyönyörködtünk a havas sziklákban, és az ellenkező oldalon a havas tájban. Elkészítettük a kötelező csoportképeket, aztán visszafordultunk az úton. A Vaskapu-hegyet elhagyva, átkelve a Nagybányai úton a másik oldalon folytattuk a túrát jelzetlen, keskeny úton, az erdészeti útig. Kanyarogva haladtunk az országos kék túra jelzésig. Útközben sok kirándulóval, kisgyerekes, kutyás családokkal találkoztunk. Mindenki élvezte az erdőt, a havas fák, bokrok, utak látványát, a kellemes hőmérsékletet, a jó levegőt. A Határnyereghez érve kicsit pihentünk, közben aggódtunk, mert egy kis kutya elvesztette a gazdáját, és kétségbeesetten szaladt körbe-körbe. Némi idő eltelte után, egy kedves sétáló, lefotózta a kutya bilétáját, és értesítette a gazdit, aki rövidesen előkerült. Mi pedig folytattuk utunkat a Kecskehegyi úton, ahol hamarosan elértünk egy keskeny csapást, ami felvezetett a Kecske-hegy csúcsára, a kőbánya fölé, a kereszthez. Na, ott várt ránk az igazi téli csoda. Ide a hobbi kirándulók nem jöttek fel szerencsénkre. Annyira szép látványt nyújtottak a fák-bokrok, hogy nem győztünk betelni a látottakkal. Már csak ezért érdemes volt a mai napon kirándulni. Innen lejutva, elértük a Nagyfejű Csankó tanösvényt, a pihenőnél hóemberek sokaságával találkoztunk, egyik szebb volt, mint a másik. A túra, a Fenyőgyöngyénél ért véget, de túratársunk, Magdi még az utolsó pillanatban kapott a nyakába egy nagy adag havat, ami a feje felett magasodó fáról, egy letört ágról, pont Őt találta telibe.

Szép havas turistautak, jó társaság, kell ennél több vasárnap délelőtt?

Borbás Kriszti