A múzeumnak helyet adó, egykori József lejtősakna 1951-ig volt üzemben, majd a központi bányamentő állomás gyakorló tárnájaként működött.
1962 után a vágatok egy részét múzeumi bemutatás céljaira alakították ki, megőrizve a bánya jellegét. 1965-ben nyitották meg a múzeumot, melyet 1980 -ban ipari műemlékké nyilvánítottak.
A látogatás kezdetén- a bányába indulva - védősisakot(kobakot) kaptunk, amelynek igen nagy hasznát vettük. Sűrű koppanások jelezték melyikünk nem húzta elég mélyre a fejét. Szerencsére vezetőnk nem élt az út elején tett fenyegetésével, hogy minden koppanás 200Ft büntetés. Szép summát fizettünk volna.
A bányatérségbe lejutva láthattunk csákánnyal történő szénfejtést, majd fejtőkalapácsos és maróhengeres frontfejtést, rakodó- és szállítómunkát. Pár berendezést működés közben is megfigyelhettünk.
Eddig is tudtuk, hogy a bányászok milyen nehéz körülmények között dolgoztak. Kényelmetlen testhelyzetben, gugyorogva végezték a megerőltető munkát, sújtólég-robbanástól, vízbetöréstől fenyegetve. Sajnos gyakoriak voltak a gépkezelésből eredő sérülések is. Súlya volt a „Jószerencsét” köszönésnek, hiszen erre minden nap szükségük volt. Most egy kicsit a saját bőrünkön éreztük milyen világ volt a bánya mélyén, habár nekünk nem kellett dolgozni, 8 órát lent tölteni.
A látogatás végeztével vezetőnk arra kérte a társaságot, hogy énekeljünk valamit a bányászok tiszteletére. Nehezen alakult meg a kórus, nem találtunk megfelelő nótát. Végül kisegített bennünket- felajánlva a mindenki által ismert „Tavaszi szél vizet áraszt” című kedves dalt. Elzengtük (?!)
A felszínre jutva elköszöntünk vezetőnktől, akitől sokat tudtunk meg a bányászatról, jórészt személyes tapasztalatai alapján.
Ezután gyorsan felkerestünk/ volna/egy kocsmát, hiszen műszak után a bányászok is ezt tették. (No, legyünk őszinték: túra után a turisták is) Azonban a kiszemelt vendéglátóhely, de még a mellette lévő kocsma is zárva volt! Reménytelennek tűnt a helyzetünk, végül némi gyaloglás után sikerült találni egy jó helyet, ahol enni, inni is kaptunk – méltóképpen fejezve be a túrát.
Köszönöm a túrán való részvételt, az érdeklődést, figyelmet.
Jó egészséget, szép időt kívánok a további túrákhoz.  
Szabó Ancsa
U.i.: Nem említettem a felszíni és a szabadtéri kiállítást, pedig mindkettő gazdag gyűjteménnyel rendelkezik. A legizgalmasabb mégiscsak a földalatti rész.