Népes
csapattal indultunk a Jászberényi Állatkertbe, hogy megnézzük téli
látványosságukat, a pápaszemes pingvinek sétáltatását. Az odautazás tartogatott
némi izgalmat, hiszen megtöltöttük a Stadion állomásról induló autóbuszt. Azért
sikerült kényelmesen elhelyezkedni a buszon és időre beérkezni a meghirdetett
programra. Mivel rajtunk kívül is számos látogató volt, azért kicsit aggódtam,
hogy a hozzánk képest csöpp pingvinek megijednek a sok embertől és
visszaszaladnak - akarom mondani - visszatotyognak a szállásukra. Szerencsére
minden riadalom nélkül tűrték a nagy nyüzsgést, fotózást, lármát. Igazi celebek
módjára tipegtek, megcsodálva minden eddig nem látott cipőt, nadrágszárat.
Meg-meg
csipkedték a cipőfűzőket, hátizsákok,
fényképezőgépek lelógó pántjait.
Gondozójuktól sok érdekességet tudtunk meg róluk, többek között azt is, hogy a
melegebb időszakokban miért nem sétáltatják őket.
Ilyenkor
szúnyoghálóval védik a területüket, hogy elkerüljenek egy bizonyos szúnyogfaj
csípésétől kapható madármalária fertőzést, ami végzetes lehet a pingvinek
számára.
Kedvencünk
lett „Szöcske”, akinek hátul a tollazatán nagyon szép rajzolatok voltak, s mint
megtudtuk – vedlés után ezek újból láthatóak.
A
séta végeztével kisebb csoportokra szakadt a társaság úgy jártuk végig az
állatkertet. Megnéztük a bömbölő oroszlánokat, a mókásan forduló – de csöppet
sem rokonszenves - hiénákat. A gyűrűsfarkú makikat sajnos csak kevesen
láthatták, ebéd után a felső polcokon sziesztáztak.
Egy
lisztmajmocskán vidultunk, aki akkora vehemenciával tisztította a farkát,
mintha az élete függne attól, hogy az rendben legyen.
Elámultunk,
hogy micsoda finom zöldségeket, gyümölcsöket kapnak a jószágok, kedvünk lett
volna kérni belőle.
Nagyon
érdekes volt egy tevefiú, aki fotómodell módjára sétált körbe, kicsit pózolt, a
fotózók felé tartotta a fejét, hogy tessék csak kattintgatni.
Volt
szerencsénk látni egy kis kecske megszületését, aki azonnal ügyesen lábra állt,
és míg anyja gondosan tisztogatta, ő inkább a tejecskéhez próbált hozzájutni.
Még
nézelődtünk egy kicsit, majd elindultunk hazafelé.
A
visszautazás is tartogatott egy kis kalandot, de a sokat utazó, a járatokat jól
ismerő, rutinos társaink ezt is ügyesen megoldották.
Remélem
Mindenki jól érezte magát. Köszönöm a részvételt, sok szép közös túrát kívánok
a csapatnak.
Szabó Ancsa
|
|