Népes csapattal indultunk a Jászberényi Állatkertbe, hogy megnézzük téli látványosságukat, a pápaszemes pingvinek sétáltatását. Az odautazás tartogatott némi izgalmat, hiszen megtöltöttük a Stadion állomásról induló autóbuszt. Azért sikerült kényelmesen elhelyezkedni a buszon és időre beérkezni a meghirdetett programra. Mivel rajtunk kívül is számos látogató volt, azért kicsit aggódtam, hogy a hozzánk képest csöpp pingvinek megijednek a sok embertől és visszaszaladnak - akarom mondani - visszatotyognak a szállásukra. Szerencsére minden riadalom nélkül tűrték a nagy nyüzsgést, fotózást, lármát. Igazi celebek módjára tipegtek, megcsodálva minden eddig nem látott cipőt, nadrágszárat.
Meg-meg csipkedték  a cipőfűzőket, hátizsákok, fényképezőgépek lelógó  pántjait. Gondozójuktól sok érdekességet tudtunk meg róluk, többek között azt is, hogy a melegebb időszakokban miért nem sétáltatják őket.
Ilyenkor szúnyoghálóval védik a területüket, hogy elkerüljenek egy bizonyos szúnyogfaj csípésétől kapható madármalária fertőzést, ami végzetes lehet a pingvinek számára.
Kedvencünk lett „Szöcske”, akinek hátul a tollazatán nagyon szép rajzolatok voltak, s mint megtudtuk – vedlés után ezek újból láthatóak.
A séta végeztével kisebb csoportokra szakadt a társaság úgy jártuk végig az állatkertet. Megnéztük a bömbölő oroszlánokat, a mókásan forduló – de csöppet sem rokonszenves - hiénákat. A gyűrűsfarkú makikat sajnos csak kevesen láthatták, ebéd után a felső polcokon sziesztáztak.
Egy lisztmajmocskán vidultunk, aki akkora vehemenciával tisztította a farkát, mintha az élete függne attól, hogy az rendben legyen.
Elámultunk, hogy micsoda finom zöldségeket, gyümölcsöket kapnak a jószágok, kedvünk lett volna kérni belőle.
Nagyon érdekes volt egy tevefiú, aki fotómodell módjára sétált körbe, kicsit pózolt, a fotózók felé tartotta a fejét, hogy tessék csak kattintgatni.
Volt szerencsénk látni egy kis kecske megszületését, aki azonnal ügyesen lábra állt, és míg anyja gondosan tisztogatta, ő inkább a tejecskéhez próbált hozzájutni.
Még nézelődtünk egy kicsit, majd elindultunk hazafelé.
A visszautazás is tartogatott egy kis kalandot, de a sokat utazó, a járatokat jól ismerő, rutinos társaink ezt is ügyesen megoldották.
Remélem Mindenki jól érezte magát. Köszönöm a részvételt, sok szép közös túrát kívánok a csapatnak.                        
Szabó Ancsa