Kissé borongós időben buszoztunk Monorra. Megint
szép számmal összegyűlt a csapat. Először a város központját jártuk körül.
Megnéztük a nevezetes épületeket, templomokat, szobrokat. Nagyon kellemes
városka képét nyújtotta a látvány. Bár a városközpont és közvetlen környéke
városias jellegű, ahogy megyünk kifele a városból, a falusias jelleg dominál.
Bár egyre több a modern kis és nagyobb családi ház. Utunkat a Strázsa-hegy felé
vettük- A 190 m magas löszdomb még a török időkben kapta a nevét, mint a környék
legmagasabb pontja Állítólag innen figyelték a sarcoló törökök portyázókat.
Később szőlővel telepítették be és a pincéket a löszdombba vájták nem kis
munkával. Mára egész Pincefalu alakult ki itt több mint 1000 pincével. A
központi helyen egy szép Szt. Orbán szobor áll, innen lehet felmenni a
legmagasabb ponton álló Kilátóhoz. Itt szólított meg a borrend egy tagja és
kevesen beinvitált a portájára. A látogatást a Kilátó megmászása utánra halasztottuk-
A napocska kezdett kibújogatni a felhők közül, viszonylag tiszta idő volt, így
a kilátóról beláttuk a környéket, a várost, a szomszédos falvakat, távolabb a
Gödöllői dombság hegyeit A visszaúton
betértünk egy rövid időre Kiss Péter portájára egy pohárka borocskára. De
mentünk tovább, mert a Csúzy házaspár már várt a pincéjükben. Gizike több
nagytálca lilahagymás zsíros kenyérrel, László pedig jóféle pálinkával
fogadott. Zsíros kenyerezés után sor került a gazda borainak kóstolására és a
pince belsejének megtekintésére. Vidám hangulatban búcsúztunk. Még egy pince
várt ránk, ahol újabb szíves kínálásban és a különleges lősz pince
megtekintésében volt részünk. Monori kiruccanásunk itt fejeződött be. |