Kissé borongós időben buszoztunk Monorra. Megint szép számmal összegyűlt a csapat. Először a város központját jártuk körül. Megnéztük a nevezetes épületeket, templomokat, szobrokat. Nagyon kellemes városka képét nyújtotta a látvány. Bár a városközpont és közvetlen környéke városias jellegű, ahogy megyünk kifele a városból, a falusias jelleg dominál. Bár egyre több a modern kis és nagyobb családi ház. Utunkat a Strázsa-hegy felé vettük- A 190 m magas löszdomb még a török időkben kapta a nevét, mint a környék legmagasabb pontja Állítólag innen figyelték a sarcoló törökök portyázókat. Később szőlővel telepítették be és a pincéket a löszdombba vájták nem kis munkával. Mára egész Pincefalu alakult ki itt több mint 1000 pincével. A központi helyen egy szép Szt. Orbán szobor áll, innen lehet felmenni a legmagasabb ponton álló Kilátóhoz. Itt szólított meg a borrend egy tagja és kevesen beinvitált a portájára. A látogatást a Kilátó megmászása utánra halasztottuk- A napocska kezdett kibújogatni a felhők közül, viszonylag tiszta idő volt, így a kilátóról beláttuk a környéket, a várost, a szomszédos falvakat, távolabb a Gödöllői dombság hegyeit  A visszaúton betértünk egy rövid időre Kiss Péter portájára egy pohárka borocskára. De mentünk tovább, mert a Csúzy házaspár már várt a pincéjükben. Gizike több nagytálca lilahagymás zsíros kenyérrel, László pedig jóféle pálinkával fogadott. Zsíros kenyerezés után sor került a gazda borainak kóstolására és a pince belsejének megtekintésére. Vidám hangulatban búcsúztunk. Még egy pince várt ránk, ahol újabb szíves kínálásban és a különleges lősz pince megtekintésében volt részünk. Monori kiruccanásunk itt fejeződött be.