A vonattal 9 órakor érkeztünk a Zamárdi vasútállomásra. A falu felé meredeken kapaszkodtunk fel a Honvéd utcán. A Fő utcán haladva már láttuk a kilátó tetejét. Mi azonban a sárga turistajelzést követtük, ami kerülővel vezet csak a kilátóhoz. A Honfoglalási emlékműnél elkészítettük az első csoportképet és gyalogoltunk tovább a falu házai között. Időnként vissza-visszanéztünk és gyönyörködtünk a balatoni tájban. Beértünk az Öreg-hajlás erdőjébe, ott vezetett a jelzés homokos partoldalak között, egyre feljebb. Kb.  3 km megtétele után érkeztünk egy nagyon kedves pihenőhelyhez, padokkal, tűzrakóval, és a Vaskereszttel. A Vaskeresztet, az 1896-ban a honfoglalás millenniumának emlékére állíttatta Zamárdi. Az út visszafelé kanyarodott és újabb 4 km megtétele után értünk a Kő-hegyre a kilátóhoz. A kilátóból körpanoráma tárult elénk, a Balaton, mögöttünk pedig a lankás hegyek, szőlők. A Kilátó Borozó teraszán elfogyasztottuk a jól megérdemelt „üdítő” italainkat és élveztük az árnyékot, mert a nap már nagyon melegen sütött. A pihenő után felkerekedtünk és visszaindultunk a vasútállomás felé. Útba ejtettük a Szamár-kő és pihenőparkot aztán a Fő utcán a már ismert úton lépdeltünk. A Katolikus plébániatemplomot csak kívülről tudtuk lefotózni. Igyekeztünk, mert eleredt az eső, igaz csak néhány percig esett. A vasútállomást elhagyva a Balaton part felé indultunk, amikor újra nekieredt az eső. Néhányan megfutamodtunk és a hazautazást választottuk, de néhányan a bátrak maradtak és megfürödtek a Balatonba. Ezen a túrán teljesítettünk 10 km-t és 150 m szintet. Elismerés a túratársaknak, hogy ebben a nagy melegben vállalkoztak a túrára.