Elindultunk Nógrádszakálra kissé borús, esőre hajló időben. Hosszú utazás után megérkeztünk a faluba, majd onnan továbbkocogtunk a Páris patak völgye (tanösvény) felé. Több millió évvel ezelőtt folyó kanyargott itt, mely úgy vájta ki a medrét, hogy a szurdokban sétáló fölé magasodnak a hordalékból keletkezett  sziklaszerű építmények. Itt-ott kidőlt fatörzseken és mohától csúszós kőtömbökön kell átmászni és szúnyogok ostromolják  a gyanútlan kirándulót. Mindezek ellenére különleges látvány. Maga a Páris patak ma már csak tavasszal látható, állítólag szép vízesésekkel. Nem mentünk tovább Litke felé, mert  félő volt, hogy csúszós és szúnyogos az út, így visszamentünk Nógrádszakálra és megnéztük nevezetességeit. Felmentünk a Kálvária dombra (korábban Kastélydomb, állt itt vár, kolostor, kastély). Jelenleg a stációk előtt vezető úton kápolnához jutunk fel. A kilátás gyönyörű a környékre, többféle szögből láthatjuk a falu csipkés, fehér tornyú templomát, mely egy alacsonyabb dombon áll. A 19. század végén épült  templomot még a szlovákiai Bossáról is láttuk, ahova  az Ipoly gyaloghídján keltünk át. Összességében, a tervezettnél többet gyalogoltunk (kb.12 km), de nem túl nehéz utakon. Miután egyik faluban sem találtunk kocsmát, Szécsényben öblítettük le az út porát, majd a hosszú autóbusz utat visszafelé is megtettük.

Mindenkinek köszönöm a részvételt!  Takáts Ila