Elindultunk
Nógrádszakálra kissé borús, esőre hajló időben. Hosszú utazás után megérkeztünk
a faluba, majd onnan továbbkocogtunk a Páris patak völgye (tanösvény)
felé. Több millió évvel ezelőtt folyó kanyargott itt, mely úgy vájta ki a
medrét, hogy a szurdokban sétáló fölé magasodnak a hordalékból
keletkezett sziklaszerű építmények. Itt-ott kidőlt fatörzseken és mohától
csúszós kőtömbökön kell átmászni és szúnyogok ostromolják a gyanútlan
kirándulót. Mindezek ellenére különleges látvány. Maga a Páris patak ma már
csak tavasszal látható, állítólag szép vízesésekkel. Nem mentünk tovább
Litke felé, mert félő volt, hogy csúszós és szúnyogos az út, így
visszamentünk Nógrádszakálra és megnéztük nevezetességeit. Felmentünk a
Kálvária dombra (korábban Kastélydomb, állt itt vár, kolostor, kastély). Jelenleg
a stációk előtt vezető úton kápolnához jutunk fel. A kilátás gyönyörű a
környékre, többféle szögből láthatjuk a falu csipkés, fehér tornyú templomát, mely
egy alacsonyabb dombon áll. A 19. század végén épült templomot még a
szlovákiai Bossáról is láttuk, ahova az Ipoly gyaloghídján keltünk
át. Összességében, a tervezettnél többet gyalogoltunk (kb.12 km), de nem
túl nehéz utakon. Miután egyik faluban sem találtunk kocsmát, Szécsényben
öblítettük le az út porát, majd a hosszú autóbusz utat visszafelé
is megtettük. Mindenkinek köszönöm a részvételt! Takáts Ila
|
|