Mai túránk során hazánk legnagyobb botanikus kertjét - a Vácrátótit – látogattuk meg. Bár népes csapattal indultunk, utazásunk a távolsági busszal most kényelmesen alakult és pontosan érkeztünk a megbeszélt időpontra.
Szakvezetéssel néztük meg a kert gyűjteményeit, legérdekesebb növényeit.
Egy-egy fánál megálltunk – vezetőnk megmutatta a fák jellegzetességeit – leveleinek, kérgének, alakjának - eltérő tulajdonságait.
Kellemes sétaúton haladtunk a gazdag növénygyűjteményt nézve.
A Nagy-tó partjához érve megcsodáltuk a mocsárciprusok „babáit”  (cseppkő alakú légző gyökereit) Igen kedves látványt nyújtottak, mint kis törpék sorakoztak a nedves talajon.
A tó növényei közül egy szál indiai lótusz keltette fel figyelmünket. Míg a tavirózsák szerényen üldögéltek leveleiken, addig a lótusz hosszú száron bókolt, lelkes fotózásra buzdítva a társaságot.
Az üvegházakhoz érve vezetőnk elköszönt csapatunktól. Itt egy kis kávészünetet tartottunk, majd - az életünket beárnyékoló vírushelyzetre való tekintettel - kisebb csoportokra oszolva néztük meg az üvegházak gyűjteményeit, a Karbon-ház és a Berkenyeház kiállításait.
Maradék időnkben a „Szittya Pita” fantázianevű kis büfé asztalaihoz telepedtünk. Kenyérlángos, rétes, üdítő fogyasztásával becsültük meg magunkat, ki-ki kedve szerint.
Kedves túratársaimnak köszönöm a megjelenést, az érdeklődő figyelmet. Remélem Mindenki jól érezte magát.  

További jó túrázást kívánok lelkes kis társaságunknak.
                            Szabó Ancsa