Mai
túránk során hazánk legnagyobb botanikus kertjét - a Vácrátótit – látogattuk
meg. Bár népes csapattal indultunk, utazásunk a távolsági busszal most
kényelmesen alakult és pontosan érkeztünk a megbeszélt időpontra.
Szakvezetéssel
néztük meg a kert gyűjteményeit, legérdekesebb növényeit.
Egy-egy
fánál megálltunk – vezetőnk megmutatta a fák jellegzetességeit – leveleinek, kérgének,
alakjának - eltérő tulajdonságait.
Kellemes
sétaúton haladtunk a gazdag növénygyűjteményt nézve.
A
Nagy-tó partjához érve megcsodáltuk a mocsárciprusok „babáit” (cseppkő alakú légző gyökereit) Igen kedves
látványt nyújtottak, mint kis törpék sorakoztak a nedves talajon.
A
tó növényei közül egy szál indiai lótusz keltette fel figyelmünket. Míg a
tavirózsák szerényen üldögéltek leveleiken, addig a lótusz hosszú száron bókolt,
lelkes fotózásra buzdítva a társaságot.
Az
üvegházakhoz érve vezetőnk elköszönt csapatunktól. Itt egy kis kávészünetet tartottunk,
majd - az életünket beárnyékoló vírushelyzetre való tekintettel - kisebb
csoportokra oszolva néztük meg az üvegházak gyűjteményeit, a Karbon-ház és a
Berkenyeház kiállításait.
Maradék
időnkben a „Szittya Pita” fantázianevű kis büfé asztalaihoz telepedtünk.
Kenyérlángos, rétes, üdítő fogyasztásával becsültük meg magunkat, ki-ki kedve
szerint.
Kedves
túratársaimnak köszönöm a megjelenést, az érdeklődő figyelmet. Remélem Mindenki
jól érezte magát.
További jó túrázást
kívánok lelkes kis társaságunknak.
Szabó Ancsa
|
|