Korán reggel busszal utaztunk - salgótarjáni átszállással - Karancsberénybe, túránk kiindulópontjára. Kb. 2 km gyaloglás után kiértünk a magyar - szlovák országhatárra, amelyen a zöld sávjelzés és a határkövek vezetik el a turistát egészen Ipolytarnócig. Ezen az útvonalon az elmúlt években európai uniós forrásból tanösvényt épített ki a Novohrad - Nógrád Geopark. Nagyon szép színes fotókkal és háromnyelvű ismertető szöveggel ellátott táblák mutatják be a geopark növény- és állatvilágát, valamint a határ mindkét oldalán található egyéb értékeket-látnivalókat. A hab a tortán a kb. az út harmadánál felépített hatalmas kilátótorony, melynek tetejéről szemgyönyörködtető körpanoráma tárult elénk. Az út első harmadán dagonyáztunk a pocsolyákban, később rúgtuk volna a port, de nem sikerült a kőkeményre száradt talajon. Az utolsó kilométeren a perzselő napon vánszorogtunk egy letarolt kaszálón (és izzadtunk), míg végre elértük a faluszéli vasútállomást. Ott egy közkút vizével frissítettük magunkat, majd elindultunk a faluközpontba, ahol egy népünnep forgatagába keveredtünk. Előőrsünk ügyesen elfoglalt egy asztalt a napvédő sátortető alatt, ahol ki-ki kedvére nyalhatta a fagyit, kortyolgathatta a kávét vagy a sört. Volt, aki mindegyiket szép sorjában egymás után. Volt időnk a busz indulásáig, mivel a tervezettnél hamarabb lenyomtuk a 15 km-t. A népünnepély csúcspontja  Szandi fellépése volt, akit mi nem nézhettünk és hallgathattunk meg, mert indult a buszunk. Fáradtan, de kissé felfrissülve, jó hangulatban indultunk hazafelé.
Egyed Endre túravezető