Túránk során a budai Várhegy mélyén rejtőző Sziklakórházat kerestük fel. A második világháború folyamán, amikor már Budapestet is fenyegették a légitámadások, szükségessé vált egy bombabiztos szükségkórház kialakítása. Helyszínéül a természetes eredetű mésztufa barlangrendszer - Lovas út - Szentháromság utca- - Úri utca alatti részét tartották alkalmasnak. Nagy erőkkel kezdtek hozzá a kórház kialakításához, majd 1944. február 23.-án megnyitották a létesítményt. Felszereltsége nagyon magas színvonalú volt. Áramfejlesztőkkel, szellőzőrendszerrel, röntgennel rendelkezett. 60 férőhelyesre tervezték, de később 120 fő befogadására bővítették. A sebesültek áramlása 1944 nyarán kezdődött meg. Ekkor a 120 férőhelyen már 200-300 beteg zsúfolódott össze. Az orvosok, ápolók emberfeletti munkával igyekeztek helyt állni – gyógyszer, kötszer, olykor vízhiánnyal küzdve.
A műtőkben megállás nélkül operáltak. Munkájukat nehezítette a sok fertőzés, rossz levegő, túlzott meleg. Ezek ismeretében jártuk végig a kórtermeket, ahol a korabeli berendezéseken túl viaszfigurákkal tették szemléltetővé az egykori látványt.  A folyosókon lévő szekrényekben korabeli orvosi eszközöket láthattunk. Megnéztük még a gépházat és a riasztóközpontot, ahonnan 1937-1945 között működtették a Várnegyed légószirénáit. A kórház atombunkerként is funkcionált, bár csak egy távolabbi becsapódás esetén nyújtott volna védelmet a bent lévőknek. Külön kiállítás mutatta be a nukleáris fegyverek pusztítását. Faliképeken ábrázolták miként pusztultak volna el nagyvárosaink egy atomtámadás során. A múzeumban tett látogatás nagyon érdekes, de egyben felkavaró is volt.
A kiállítások üzenete, hogy soha többé fegyverkezést és háborút!  Minden ország éljen békésen egymás mellett és egymást segítve. Utópia?

Társaimnak köszönöm a részvételt, az érdeklődő figyelmet kedves és felkészült tárlatvezetőnkkel szemben. Sok szép túrát kívánva: Szabó Ancsa