A mai programunk a Majkon lévő Kamalduli Remeteség épületének, valamint az Oroszlányi Bányászati Múzeum megtekintése volt.

Az észak-vértesi erdőség mélyén bújik meg a majki Kamalduli Remeteség műemlék együttese. Az itt élő remeték hallgatási fogadalomban, szigorú rend szerint éltek. Mint a vezetőnktől megtudtuk, a rend a középkori Itáliában született a tizenegyedik században. A rendet Eszterházy József 1733-ban telepítette erre a területre. Az épületek tervezését egy osztrák építészre bízta. A falakkal körülzárt területen a templom körül három sorban épült tizenhét cellaház van. Az 1750-es években épült Nepomuki Szent János templom hajója elpusztult. A tornya megmaradt épségben, ami nyitott a látogatók előtt. A harangházba felérve a Vértes gyönyörű látványa tárult elénk. A Foresteria épületében a remeteség egykori életébe pillanthattunk be. Láthattuk a korabeli konyhát, sütőházat, lakószobát, kápolnát, asztalos műhelyt, könyvtárat.

A falaktól a remeteség jelmondatával vettünk búcsút: „Mielőtt megszólalsz, gondold meg, hogy mondanivalód van-e olyan szép, mint a csend, amelyet éppen megtörni készülsz!”

A remeteséget körülvevő erdőben rövid sétával értük el az Oroszlányi Bányászati Múzeum fogadó épületét. A környékbeli szénbányák fokozatos bezárása során itt gyűjtötték össze az Oroszlányi-szénmedence jellemző gépi berendezéseit és bányászati relikviáit. Az évek során három fő objektum köré csoportosuló, izgalmas technikai gyűjtemény alakult ki.  Jól követhető a bányászat során használt szerszámok, műszerek és védőeszközök fejlődése is. Az eredeti állapotában meghagyott épületben időutazásban volt részünk. Megtapasztalhattuk, hogy a mélyben hogyan fejtették a bányászok a szenet. Végül kisvonatra szálltunk és végigzötyögtünk a bánya felszíni területén.

Köszönöm, hogy velem tartottatok.

Versegi Károlyné, túravezető