Dobogókőre tizenöten érkeztünk meg és vágtunk neki Pilisszentlélekig a körútnak. Dobogókőről gyönyörű kilátás nyílt a Dunára, itt egy kicsit elidőztünk. A piros, sárga sávú jelzésen haladtunk az árnyas úton a Rezső kilátóhelyig. Itt újra a Duna kanyarulatában gyönyörködhettünk.

A Jász–hegyen haladva, már csak a piros sávon, elértük Hegedűs Kandid Lajosnak állított obeliszket a Zsidó rétnek nevezett helyen, ami cseppet sem rét, még tisztás sem volt. Kellemes, árnyas erdőrészen, madarak énekével kísérve értük el a Tost Gyula emlékoszlopot és a Tost sziklákat. A szikláknál kissé meredek út vezetett lefelé, szerencsére csupán kétszáz méternyi szakaszon. A Szakó-nyereg elágazásnál rátértünk a zöld kereszt jelzésre, ami az Ilona pihenőhöz vezetett. Itt, mivel az óra már tizenkettőt mutatott, megebédeltünk, ami a magunkkal hozott szendvicsből és vízből állt. Az út továbbra is kellemes lejtővel haladt tovább a Hoffmann vadászház mellett, egészen az Égett hárs elnevezésű helyig. Itt visszatértünk a piros sávra. A piros jelzés a Pálos kolostor romjai mellett vezetett el. Hamarosan beértünk Pilisszentlélekre, ahol a busz indulásáig volt időnk megnézni a Római katolikus templomot és a helyi vendéglátóhelyen pótoltuk a túra során elvesztett folyadékot is.

Köszönöm a részvételt, további kellemes időtöltést kívánok a természetben.
Versegi Károlyné