A Déli pályaudvarról vonattal Tatáig, majd onnan némi várakozás után volánbusszal, Dunaszentmiklós autóbusz váróteremig, a falu közepéig utaztunk.
Túránkat az Öreg-hegyi kilátóhoz a Nussgrabe pincesor (löszfalba vájt, lyukpincék) hangulatos pincéi között kezdtük meg. Hamar a kilátóhoz értünk, a tetejéről körbenézve elénk tárult az egyutcás „útifalu” képe, a kies völgyekkel szaggatott hegyes határ a gondozott szőlőültetvényekkel, a 2003-2004-ben épült Holland Üdülőfalu, és a távoli Duna. A kilátóból visszafelé jövet körbe sétáltuk és lefotóztuk az 1909-ben épült neogótikus templomot. Éppen állványozták, belülről nem láthattuk. A templomkertben hősi emlékkeresztet találtunk. A falu főterén egy muzeális tűzoltófecskendő, működő kerámia szökőkút, tájház fogadja az ideérkezőt. Mi a P+ turista jelzésen folytattuk az utunkat a falun keresztül, szépen gondozott házak és kertek mentén, mígnem kiértünk a faluból, és gyalogoltunk az arborétum felé. Egyre jobban sütött a nap, néhol bokáig érő porban haladtunk. Kb. 2.5 km után elértük a világháborús emlékhelyet és az arborétum kerítése mentén néhány lépés múlva az arborétum bejáratát. Természetvédelmi területen jártunk. Az arborétum az 1950-60-as években létesült, 28.8 Hektár területen, az elveszett fenyvesek pótlására, egzóta – külföldön őshonos – fenyők betelepítésével, hogy értékes faanyagot adó fajokat nyerjenek. Az arborétum legidősebb fái, az egykori őshonos erdő hagyásfái, 200-250 éves kocsánytalan tölgyfák. Láttunk még, barkócaberkenyét, gyantás, illetve atlaszcédrust, jegenyefenyőt, vörösfenyőt, mamutfenyőt, tiszafát, tujákat, borókát, szelídgesztenye fát, hatalmas mogyoróbokrokat. Derékig érő fűben vezetett az utunk, gyönyörű virágos rétek mellett. Fák árnyékában, kellemes pihenőhelyen fogyasztottuk el a szendvicseinket. Bejártuk az arborétum tanösvényét és visszaérkeztünk a pihenőhelyünkhöz, ahol pihentünk még egy kicsit. Azon az úton, amin jöttünk mentünk vissza a faluba, csak már sokkal jobban sütött a nap. Maradt annyi időnk a busz indulásáig, hogy megismerkedjünk a helyi focicsapat játékosaival és a kocsma udvaron a napernyők árnyékában velük együtt elfogyasszuk a jól megérdemelt üdítő italainkat, a kedves, becsületes kocsmárosnéval megvitassuk a község dolgait. A volánbusz vezető meghallgatta kérésünket és nagyobb sebességre kapcsolt, így éppen elértük a vonatot Tatán, amivel visszautaztunk a Délibe.
A túrán 10 km-t és +150 m emelkedőt teljesítettünk.