2017.június 24.-én a Hármas-Körös mellett fekvő csendes kisvárost

- Kunszentmártont – kerestük fel. Neve alapján kunok lakta településnek gondolhatnánk, valójában inkább jászok élnek itt. A török dúlás és a császári zsoldosok pusztítása után - 1718-ban - az elnéptelenedett „Szent Mártony pusztára” harminckét, később újabb kilenc család költözött Jászapátiból.

Nekik köszönhető Kunszentmárton megalakulása.

A városba érve először a Helytörténeti Múzeumot néztük meg. „ Múzeum a tömlöcben” hirdetik magukat, és valóban a nagykunsági kerületi ház börtönében rendezték be kiállításaikat. Maga az épület is különleges. Barokk boltíves folyosói, helyiségei, nagy belmagasságú kápolnája építészetileg is rangos.

(Bár azt hiszem, hogy az itt fogva tartottak ezt nemigen értékelték.)

A lépcsőház alatt sötétzárkát rejtettek el, ahová vállalkozó szellemű társaink rögtön bebújtak. Volt némi sikongatás, amikor rájuk csukódott az ajtó és a villanyt is lekapcsolták!

Az egykori cellák adnak otthont a „Hajdanvolt mesterek, mesterségek hajdanán” című állandó kiállításnak. Rézműves-, szitakészítő-, fazekas-, cukrász-, cipész-, szűcs mesterek gépei, szerszámai kaptak helyett egy-egy helyiségben, bemutatva a Tiszazug jellemző foglalkozásait.

Régi fotóműtermet is láthattunk, fényképezni is volt lehetőségünk.

Jól felkészült, kedves tárlatvezetőnktől sok érdekességet tudtunk meg a város életéről, múltjáról. Vidám hangulatban telt a látogatás, főleg mikor egyik társunk magára öltött egy jó nagyméretű, nehéz subát, vagy egy kis „könnyű” vértet.

Időszaki kiállítás is volt - „Dr. Oetker múltja és jelene” - címmel. Itt egy kicsit nosztalgiáztunk a mi konyháinkban is fellelhető, illetve egykor volt tárgyak felett, régi receptfüzetek, reklámok láttán.

Később átmentünk a másik épületben lévő Látványtárba, ahol a múzeumi raktár rejtett kincseiből állítottak ki különböző tárgyakat.

Innen a Zsinagógához igyekeztünk. Kívül-belül megnéztük a szomorú sorsú épületet. Várva-várt felújítása óta most Zeneteremként működik. Utunkat a Körös-parti sétányon folytattuk, majd a régi strandnál pihentünk, ettünk egy kicsit. Túránk befejezéseként a híres Talmácsi cukrászdában fogyasztottunk finom süteményeket, illetve a nagy melegre való tekintettel fagylaltot. Élelmesebb társaink még egy kis „gyógy-sörhöz” is hozzájutottak a cukrászdával átellenben lévő műintézményben. Sajnos kevés időnk maradt, igyekeznünk kellett a vonathoz, hosszú utazás várt még ránk hazáig. Vendégekkel együtt 15-en vettünk részt a túrán. Remélem Mindenki jól érezte magát, és a gazdag gyűjteményű tömlöcmúzeumra, mint kis gyöngyszemre tekint. Köszönöm a részvételt, a múzeumlátogatás során tanúsított érdeklődést.

Sok szép közös túrát kívánok a Téry csapatnak. Szabó Ancsa