Tájékozódási versennyel kezdtük túránkat, hiszen az Árpád-hídi autóbusz állomás megközelítése most leginkább erre hasonlít. Ügyes turistaként ez szerencsére mindenkinek sikerült.
Lábatlanra érve először a Gerenday Közösségi Házat kerestük fel.
Mint kedves idegenvezetőnktől megtudtuk - az épület 1847-től volt a budapesti Gerenday család tulajdonában, miután a családfő – Gerenday Antal - érdekeltséget szerzett a Gerecse vörös márvány bányáiban, majd Piszkén* kőfaragó üzemet létesített. Síremlékek / Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály, Kölcsey Ferenc…/ valamint kandallók, kálváriák készültek itt.
Gerenday Antal megszervezte a piszkei hajóállomás felépítését, így vízen szállíthatta a márványt Pestre, Bécsbe.
A piszkei telep épületeit fia – Gerenday Béla - építette át az egyre növekvő család számára. Az építkezések az 1900-as évek elején fejeződtek be - ekkor készült el a polgári lakószárny, amely évtizedekig volt a család kedvelt nyári lakhelye.
Tevékenyen kivették részüket a falu kulturális- és közéletéből. 1864 - ben kálváriát építettek a templom fölé. 1868-ban megalakították a helyi olvasókört, amely az úri kaszinó szerepét is betöltötte és a második világháború végéig működött.
Az épület 1990-ig volt a család tulajdonában. Ekkor a Gép-és Alkatrészgyár megvásárolta, majd 1999-ben eladta az Önkormányzat részére.
Az új tulajdonos a bútorokat, festményeket restauráltatta és Közösségi Házként megnyitotta a település lakói és a város látogatói előtt. Rendezvényeket szerveznek, kamaraszínházi előadásokat, kiállításokat tartanak falai között.
(Most Simon János sárvári festőművész képeit láthattuk)
A nagy rendezvényterem házasságkötő teremként is szolgál, falát Fecske Orsolya festőművésznő falképe díszíti.
Miután alaposan kigyönyörködtük magunkat, átmentünk a szomszédos épületbe, a 2016.szeptember 30.-án nyílt Cementgyári Emlékházba.
A cementgyártás 145 éven át adott munkahelyet és megélhetést a település több generációjának. Nekik és áldozatos munkájuknak állít emléket ez a tartalmas kiállítás.
Helytörténeti gyűjtemény is helyet kapott a házban, ez jórészt Szántó István nyugdíjas pedagógus anyagaiból és a néprajzi nyugdíjas klub tagjainak adományaiból tevődik össze.
Kávézóhelyiség is várja a látogatókat, fagylalttal, süteményekkel. Utóbbiak sajnos most elakadtak valahol, nem várhattunk a szállítmány megérkezésére.
Felkerestük hát az 1890-es években létesített parkot, amelynek állománya nagyobbrészt örökzöldekből, ritka fajokból áll. 2003-tól teljesen felújítva – szabadtéri színpaddal kiegészítve – várja a látogatókat.
Kellemes sétát tettünk itt, a kis tó partján egy aranyos süni csábította fotózásra a társaságot.
Leballagtunk még a Duna-partra, megkerestük a komp-átkelőt. A motoros kishajó a túlparti szlovák településre Karvára szállítja utasait. A hajó befogadóképessége és menetrendje nem tette lehetővé, hogy most átmenjünk. Talán egyszer egy másik túra keretében ezt megtehetjük.
Elsétáltunk még a templomhoz, megnéztük a Kálváriát, majd visszaigyekeztünk a kis kávézóba, de pechünkre lekéstük a csatlakozást a cukrászsüteményekkel. Megérkezett a szállítmány, de azonnal el is fogyott. Újabb fagylalt és kávé adagokkal kárpótoltuk magunkat, majd hazaindulunk.
Köszönöm a részvételt, sok szép közös túrát kívánok a csapatnak.
                                                                                                         Szabó Ancsa

 *Megjegyzés: Piszke ebben az időben önálló település volt, 1950-ben csatolták Lábatlanhoz.