Tájékozódási
versennyel kezdtük túránkat, hiszen az Árpád-hídi autóbusz állomás
megközelítése most leginkább erre hasonlít. Ügyes turistaként ez szerencsére
mindenkinek sikerült.
Lábatlanra
érve először a Gerenday Közösségi Házat kerestük fel.
Mint
kedves idegenvezetőnktől megtudtuk - az épület 1847-től volt a budapesti
Gerenday család tulajdonában, miután a családfő – Gerenday Antal - érdekeltséget
szerzett a Gerecse vörös márvány bányáiban, majd Piszkén* kőfaragó üzemet
létesített. Síremlékek / Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály, Kölcsey Ferenc…/
valamint kandallók, kálváriák készültek itt.
Gerenday
Antal megszervezte a piszkei hajóállomás felépítését, így vízen szállíthatta a
márványt Pestre, Bécsbe.
A piszkei
telep épületeit fia – Gerenday Béla - építette át az egyre növekvő család
számára. Az építkezések az 1900-as évek elején fejeződtek be - ekkor készült el
a polgári lakószárny, amely évtizedekig volt a család kedvelt nyári lakhelye.
Tevékenyen
kivették részüket a falu kulturális- és közéletéből. 1864 - ben kálváriát
építettek a templom fölé. 1868-ban megalakították a helyi olvasókört, amely az
úri kaszinó szerepét is betöltötte és a második világháború végéig működött.
Az épület
1990-ig volt a család tulajdonában. Ekkor a Gép-és Alkatrészgyár megvásárolta,
majd 1999-ben eladta az Önkormányzat részére.
Az új
tulajdonos a bútorokat, festményeket restauráltatta és Közösségi Házként
megnyitotta a település lakói és a város látogatói előtt. Rendezvényeket
szerveznek, kamaraszínházi előadásokat, kiállításokat tartanak falai között.
(Most
Simon János sárvári festőművész képeit láthattuk)
A nagy
rendezvényterem házasságkötő teremként is szolgál, falát Fecske Orsolya
festőművésznő falképe díszíti.
Miután
alaposan kigyönyörködtük magunkat, átmentünk a szomszédos épületbe, a
2016.szeptember 30.-án nyílt Cementgyári Emlékházba.
A
cementgyártás 145 éven át adott munkahelyet és megélhetést a település több
generációjának. Nekik és áldozatos munkájuknak állít emléket ez a tartalmas
kiállítás.
Helytörténeti
gyűjtemény is helyet kapott a házban, ez jórészt Szántó István nyugdíjas
pedagógus anyagaiból és a néprajzi nyugdíjas klub tagjainak adományaiból
tevődik össze.
Kávézóhelyiség
is várja a látogatókat, fagylalttal, süteményekkel. Utóbbiak sajnos most
elakadtak valahol, nem várhattunk a szállítmány megérkezésére.
Felkerestük
hát az 1890-es években létesített parkot, amelynek állománya nagyobbrészt
örökzöldekből, ritka fajokból áll. 2003-tól teljesen felújítva – szabadtéri
színpaddal kiegészítve – várja a látogatókat.
Kellemes
sétát tettünk itt, a kis tó partján egy aranyos süni csábította fotózásra a
társaságot.
Leballagtunk
még a Duna-partra, megkerestük a komp-átkelőt. A motoros kishajó a túlparti
szlovák településre Karvára szállítja utasait. A hajó befogadóképessége és
menetrendje nem tette lehetővé, hogy most átmenjünk. Talán egyszer egy másik
túra keretében ezt megtehetjük.
Elsétáltunk
még a templomhoz, megnéztük a Kálváriát, majd visszaigyekeztünk a kis
kávézóba, de pechünkre lekéstük a csatlakozást a cukrászsüteményekkel.
Megérkezett a szállítmány, de azonnal el is fogyott. Újabb fagylalt és kávé
adagokkal kárpótoltuk magunkat, majd hazaindulunk.
Köszönöm a
részvételt, sok szép közös túrát kívánok a csapatnak.
Szabó
Ancsa
*Megjegyzés:
Piszke ebben az időben önálló település volt, 1950-ben csatolták Lábatlanhoz.
|
|