Mai túranapunkon az „Alföld kapuját” „Kossuth városát” – Ceglédet - kerestük fel. Utazásunk nem volt izgalommentes. A vonat már a Nyugati pályaudvaron megtelt. Nehezen tudtunk pár helyet foglalni KÖKI-n, Ferihegyen felszálló társainknak. Szerencsére Cegléd nincs nagyon messze, hamar megérkeztünk. A vasútállomástól a Rákóczy úton sétáltunk a belváros felé. Első programunk a Kossuth múzeum meglátogatása volt. Nagy nyüzsgés volt a múzeumban, rengeteg ember. Kiderült, hogy a Kossuth Gimnázium öreg diákjai tartottak most találkozót, közgyűlést.

A tömegben megtaláltuk a tárlatvezetőnket - egy lelkes, nagytudású hölgy személyében, aki végig kalauzolt bennünket a termeken, bemutatta a múzeum gazdag gyűjteményét. Ahogy viccesen mondta – ami itt nem található Kossuthtal kapcsolatban – az nem is létezik. Igyekeztünk mindent alaposan megnézni, majd átmentünk a Kossuth étterembe kis ebédünket elfogyasztani. Ebéd után városi séta következett. A helyi TOURINFORM Iroda kedves munkatársa vezette a társaságot. Elsőként a Városháza dísztermét néztük meg. Impozáns helyiség, itt tartják az esküvőket is. Sietnünk kellett, mert már közeledett az aktuális násznép.

Most következett a nap fénypontja – az Evangélikus templomba mentünk a Bach-orgonát megtekinteni és egy mini-hangversenyt meghallgatni.

Vezetőnk elárulta, hogy veszélyben forgott a program megtartása, mert az ifjú orgonista második gyermeke most készülődött erre a szép világra jönni. A szülők este bementek a kórházba, bizonytalan volt meddig kell bent maradniuk. Szerencsére a kisbaba (leányka) időben megszületett, így apuka tudta fogadni társaságunkat.

Elmondta a Bach-orgona történetét, kik és hogyan építették. Az ilyen típusú orgonán hangzanak Bach művei a legszebben.

Először a hagyományos orgonát szólaltatta meg, majd a Bach-orgonán rövid Bach műveket adott elő – lenyűgözve csapatunkat.

Nehezen hagytuk el a templomot, szívesen hallgattunk volna még egy kis zenét. Sok boldogságot kívántunk a kibővült kis családnak és folytattuk a városnézést.

Pár nevezetes épületet, szobrot megnéztünk még, érdekes ismertetés mellett.

Vezetőnk megkérdezte, hogy Kossuthon kívül mi a nevezetessége még Ceglédnek?

Hát a Ceglédi kanna. Legnagyobb elképedésünkre válltáskájából elővett egy kannát - igaz csak egy kisebb változatát, hogy bemutassa milyen is, hiszen a fiatalok már nem biztos, hogy láttak ilyet.

A mi korosztályunk jól ismeri, és azt is tudja milyen jó volt a fedeléből inni.

Nagyon felkészült volt a vezetőnk, ebből a táskából már előkerültek régi fényképek, térképszelvények, amivel szemléletesebbé tette előadását.

Búcsúzás előtt megkérdeztük, hogyan tudnak ennyi mindent megjegyezni, érdekfeszítően elmondani, hiszen a múzeum munkatársa, az orgonista és Ő is nagyon szép ismertetést adtak.

Visszakaptuk a bókot, mert azt válaszolta, hogy ez a hallgatóságon is múlik. Ha érdeklődő, figyelmes a hallgató - kérdez, esetleg személyes tapasztalatait is elmondja, akkor Ők is lelkesebbek.

Megköszöntük a sok szép élményt és elbúcsúztunk. Ceglédet nagyon kellemes, élhető városnak ismertük meg. A szép látnivalóknál a megismert embereknek örültünk jobban.

A vasútállomásnak vettük az irányt. Útközben kisebb csoportokban beültünk (vagy kiültünk) egy-egy vendéglátó helyiségbe fagylaltot, üdítőt fogyasztani.

Szép napunk volt, az időjárás is kedvezett.

Köszönöm az érdeklődést, sok jó túrát kívánok a Téry csapatnak.

                                                                                     Szabó Ancsa