A
kora reggeli órában elindultunk Békéscsabára, megismerni a város főbb
nevezetességeit. A
Viharsarok központja szép, rendezett, virágos település. A város központjában
kezdtük az ismerkedést idegenvezetőnk segítségével. Először az Evangélikus
templomot néztük meg. A templom a maga 22 m-es szélességével, 47 m
hosszúságával és 22 m-es falmagasságával, 79,5 m-es toronymagasságával
Közép-Európa legnagyobb evangélikus temploma, orgonája Magyarország legnagyobb
evangélikus orgonáinak egyike. Innen a közelben lévő szlovák tájházhoz
sétáltunk, mely műemlék jellegű lakóház típusa az úgynevezett alföldi háztípus
helyi stílusjegyekkel ötvözött változata, népi klasszicizáló, elő tornácos ház.
Visszasétáltunk a Főtérre, ahol a neogót stílusú katolikus templomot néztük
meg. Békéscsaba második legnagyobb temploma, melynek Páduai Szent Antalt
választották védőszentjéül. A templom különlegessége, hogy az építéséhez
kizárólag csabai téglát használtak. A templomnak 4 harangja van, a
legféltettebb kincs Krisztus keresztjének egy ellipszis alakú keretbe foglalt
néhány milliméteres darabja. A templomba a hármas kapuzaton keresztül jutunk,
amely fölött a Magyarok Nagyasszonyát ábrázoló üvegmozaik látható. Sétánk során
láttuk még a Jókai Színházat, az István malmot, ami Békéscsaba első gőzmalma
volt. Bementünk a Városháza épületébe, a Munkácsy Mihály Múzeumba. Számtalan
különleges szobrokat is láttunk, mint a Kirándulók szobra, mely Klingl Sándor szobor
együttese, a Rőzsehordó nő Prisztavok Tibor alkotása, az Olimpiai-kerékpározók,
ami Mihály Gábor munkája. A Szlovák étteremben ebédeltünk meg, majd
hentesüzletben „Békési” kolbászt és egyéb finomságokat vásároltunk. Egy
cukrászdát is útba ejtettünk az állomásra menet, hogy fagylalttal hűsíthessük
magunkat. Békéscsabaiaknak
köszönjük a kedvességüket, a túratársaknak köszönjük a részvételt: Medovarszki
Ilona nevében Versegi Károlyné
|