A kora reggeli órában elindultunk Békéscsabára, megismerni a város főbb nevezetességeit.

A Viharsarok központja szép, rendezett, virágos település. A város központjában kezdtük az ismerkedést idegenvezetőnk segítségével. Először az Evangélikus templomot néztük meg. A templom a maga 22 m-es szélességével, 47 m hosszúságával és 22 m-es falmagasságával, 79,5 m-es toronymagasságával Közép-Európa legnagyobb evangélikus temploma, orgonája Magyarország legnagyobb evangélikus orgonáinak egyike. Innen a közelben lévő szlovák tájházhoz sétáltunk, mely műemlék jellegű lakóház típusa az úgynevezett alföldi háztípus helyi stílusjegyekkel ötvözött változata, népi klasszicizáló, elő tornácos ház. Visszasétáltunk a Főtérre, ahol a neogót stílusú katolikus templomot néztük meg. Békéscsaba második legnagyobb temploma, melynek Páduai Szent Antalt választották védőszentjéül. A templom különlegessége, hogy az építéséhez kizárólag csabai téglát használtak. A templomnak 4 harangja van, a legféltettebb kincs Krisztus keresztjének egy ellipszis alakú keretbe foglalt néhány milliméteres darabja. A templomba a hármas kapuzaton keresztül jutunk, amely fölött a Magyarok Nagyasszonyát ábrázoló üvegmozaik látható. Sétánk során láttuk még a Jókai Színházat, az István malmot, ami Békéscsaba első gőzmalma volt. Bementünk a Városháza épületébe, a Munkácsy Mihály Múzeumba. Számtalan különleges szobrokat is láttunk, mint a Kirándulók szobra, mely Klingl Sándor szobor együttese, a Rőzsehordó nő Prisztavok Tibor alkotása, az Olimpiai-kerékpározók, ami Mihály Gábor munkája. A Szlovák étteremben ebédeltünk meg, majd hentesüzletben „Békési” kolbászt és egyéb finomságokat vásároltunk. Egy cukrászdát is útba ejtettünk az állomásra menet, hogy fagylalttal hűsíthessük magunkat.

Békéscsabaiaknak köszönjük a kedvességüket, a túratársaknak köszönjük a részvételt: Medovarszki Ilona nevében Versegi Károlyné