Kisnánáról a "zarándok" jelzésen indultunk el, mert a túristajelzések elhanyagoltak a környéken. Utunk elején szembe jött velünk egy nyúl. Sokáig nézegetett, majd ráérősen eltávozott balra, talán meg volt velünk elégedve. Napos réteken haladunk felfelé, kitárult előttünk a mátraaljai táj, szőlők, erdők, kis települések és a Hőerőmű kéményei. Ritkás erdőbe értünk, itt a "zarándok"másik jelet is ügyesen elrejtette a "festő", mert másodszorra is elmentünk mellette. Ezután köves, sziklás lett a terep, "fától-fáig" mentünk, egyik szemünkkel a jelzést kerestük, másik szemünkkel a lábunk elé néztünk. Egy dél felé hajló kanyar után, kidőlt fák között vezetett az út, ezt az akadályt is leküzdöttük. A piros kőr jelzésen szándékoztunk leereszkedni Domoszlóra, de elvesztettük,helyette egy vadetetőt találtunk,ahol megpihentünk és táplálkoztunk. Kicsit távolabb az erdőben egy nagy őzcsapatot látunk, futva, menekülve. A már járt úton visszaindultunk Domoszló  felé (közben megtaláltuk a piros kőr jelzést, mely visszafelé(!) nagyon jól látható volt.)ahol egy hűvös kocsmában telepedtünk le, ittunk, fagyiztunk. Az idő jó volt,kalandokban volt részünk,túránk tehát sikeres volt.

Köszönöm a megjelenést mindenkinek!  Takáts Ila túravez.