A település központjából indultunk a Reviczki kastélytól, ma iskolaként működik. Keresztül mentünk a falun, az Ezersziget horgásztó mellett elhaladva jutottunk az erdőbe. Szép erdei út vezetett a Vas-hegy felé. A Vas-hegyre felkapaszkodva körpanorámában gyönyörködhettünk. A hegyről leereszkedve, újabb emelkedővel értük el Cső-vár romjait. Kis pihenés után nekiindultunk az út hátralevő nagyobbik és nehezebb részének. Csővár településből kiérve a fák közé, derékig érő fűben kellet hosszú kilométereket gyalogolni, a jutalmunk a nehézségekért a hatalmas, terebélyes tölgyfák látványa. Ligetes erdőben értünk a Kilián-forráshoz. 200 m megtétele után jött a tömény borzalom. A jelzés balra kanyarodva mutatta a nem létező utat. Keresztül kellett vágnunk a bozótoson, kétméteres csalánoson, kiszáradt szederbokrokon. Vadrózsa tövisek tépkedték a ruháinkat, a csalán összecsipkedte a karunkat-lábunkat, a ragadós galaj rátapadt a ruhánkra, szállt a pollen, és még ráadásul kegyetlenül sütött a nap. Jelzést legközelebb csak a domb tetején találtunk. Hálásan köszönöm a túratársaknak, hogy nem reklamáltak az út ezen szakaszának nehézségei miatt, inkább vigasztaltak, hogy ezt a túrát nem felejtjük, sőt emlegetni fogjuk. Az utolsó 2.5 km már gyerekjáték volt az előző szakaszhoz képest. A faluba visszaérve maradt még annyi időnk a busz indulásig, hogy megpihenjünk, együnk egy jégkrémet, és egy kis "frissítő itallal" jutalmazzuk meg magunkat.

Borbás Kriszti