Reggel Volán autóbusszal indultunk Solymár Rozália téglagyár megállóig, mint február 12–én. A tavasz az eltelt idő alatt megérkezett a hegy ennek a részére is, mert a februári jégnek már nyoma sem maradt, aminek mindenki nagyon örült. Az erdő fái még téli álmukat aludták, a madarak énekétől viszont hangos volt az erdő. A kék jelzésen haladtunk, kaptattunk fel az emelkedőn, míg elértük a sárga jelzést. Ez az út már lejtőn vezetett végig. Elhaladtunk a Kötők padja mellett. Gyönyörködtünk a kilátásban. Ráláttunk Üröm házaira, a Kevélynyeregre. Ezen a szakaszon több helyen hóvirág nyílott, a moha szépen zöldellt. A Paprika–patakot elérve, a tisztáson megpihentünk, elfogyasztottuk a szendvicseinket. A patak mellett az Alsó–Jegenye–völgyben haladtunk tovább, itt egyre több kirándulókkal találkoztunk. A Rózsika–forrásnál az árnyékos részen jégpáncélt találtunk, szerencsére nem arra vitt az utunk. Az időjárás kedvező volt az utunk háromnegyed részén, aztán szitálva eleredt az eső, így előkerültek az esőkabátok. Kellemesen elfáradva érkeztünk Solymár benzinkúthoz, ahol autóbuszra szálltunk és visszautaztunk Budapestre. Mindenkinek köszönöm a részvételt.

Versegi Károlyné, Márta