Március 9-én reggel autóbuszra ültünk, hogy a több éve elhalasztott programunkat megvalósítsuk, Jászberény határában lévő SASKÖZPONT-ba látogatást tegyünk.

Az átszállás lehetővé tette, hogy Jászberény központjába tegyünk egy sétát. A Zagyva hídon áthaladva a Nagyboldogasszony Római Katolikus Főtemplom tornyát díszítő Szent Koronát néztük meg. A Lehel vezér téren sétálva megnéztük a Korsós lány kútját, mely Zilahi Zoltán Jászberény szülöttének alkotása, a Lehel vezér szobrot (alkotók: Melocco Miklós és Párkányi Raab Péter). Tovább haladva Györfy Sándor alkotását a Jász emlékművet láthattuk a Jászkapitánnyal és a jász településekkel. Ennyi fért az időnkbe, indultunk az autóbusszal tovább a Négyszállási iskolánál leszállva a Sasközpontba.

Vezetőnktől megtudhattuk, a parlagi sas költőhelye a Jászságban a legsűrűbb. Világszerte veszélyeztetett faj, hazánkban fokozottan védett

Ezekre a madarakra a legnagyobb veszélyt az áramütés, valamint a mérgezés jelenti. A központban láthattunk olyan sérült madarakat, amik felgyógyultak ugyan, de a visszavadításuk nem lehetséges, mert maradandó sérülést szenvedtek, nem tudják az élelmet megszerezni a fennmaradásukhoz. A felgyógyuló madarakat nagy röptető kalitkából szoktatják vissza a természetbe. Láttunk kifejlett parlagi sast, vadmacskát, kerecsensólymot. Megismerkedhettünk egy bagolyjal, meg is simogathattuk.

A központhoz tartozó öt kilométeres tanösvényen indultunk vezetőnkkel egy sétára, hogy a sasfészket távcsövön keresztül megszemlélhessük. Szerencsénk volt, mert láthattuk a madarakat is a fészek fölött körözni.

Délután autóbusszal indultunk Budapestre.

Köszönöm a részvételt, köszönöm a vezetőnknek a hasznos információkat a központról.

Versegi Károlyné túravezető