Programunk szerint most sörtúrára indultunk. Kétféle találkozási helyet ajánlottam a csapatnak. Így volt, aki közvetlenül a gyárhoz ment, többen a Népszínház utcai villamos végállomáson gyülekeztünk. Igen színes, érdekes figurák közlekedtek az utcában, vagy üldögéltek apró büfékben. Némelyik szórakoztató volt, mások kicsit félelmetesek.

Mindenesetre itt nem álltam neki  a sörgyári belépők kasszírozásának. Örültünk, mikor végre villamosra szálltunk és hosszú utazás után eljutottunk a sörgyárhoz.

A látogatás kezdetén egy rövidfilmet néztünk meg a kőbányai sörgyártás történetéről, majd felkerestük a főzőházat és a sörműhelyt, meghallgattuk a sörkészítés különböző folyamatainak ismertetését. Kint az udvaron megtekintettük Kolodko Mihály „Dréher Antal a sörkirály” című miniszobrát.

(Aranyos, mint minden alkotása)

Végezetül bevonultunk a „dolgozói sörözőbe”, hogy a belépődíj befizetésekor kapott kuponokat beválthassuk. Két pohár sörre voltunk Jogosultak. Sajnos már közeledett a záróra, így nem mindenki tudta legurítani a második pohár sört, pedig finom volt. Többen szerettek volna egy kis „vásárfiával” kedveskedni a családnak, de erre nem volt lehetőség. Csak helyben fogyasztás van, elvitelre nem árusítanak.

Érdekes volt a látogatás, de bevallom számomra csalódást okozott, mert régmúlt időben voltam már a gyárban, akkor dolgozók sürögtek-forogtak, szalag mellett palackoztak. Hatalmas kádban- inkább medencében -érlelték a sört, a hűtőtoronyban a „léhűtők” kilyuggatott nagy lapáttal kavarták a hűtendő sört, szóval életszerűbb volt az egész. Hiába ezek már modern idők.

Köszönöm a megjelenést, érdeklődést. Jó egészséget, sok szép túrát kívánok a jövőben.

    Szabó Ancsa