2023.10.09-12-ig 4 napot ismét a Művészetek-völgye felfedezésével töltöttünk 14 fővel. 

Hétfői napon indultunk a Népligetből volánbusszal. Kapolcsra érve a csomagjainkat elszállították a szállásra, a Dörögdi Durmolóba, mi pedig megnéztük a Kapocsi Falumalom Múzeumot vezetéssel. Ilike nagyon sok érdekeset mesélt a településről, a malmok működéséről, a helyiek életéről. A vezetés végén nekünk ajándékozott egy üveg saját készítésű szőlőlekvárt. A reggelizésnél megkóstoltuk, nagyon-nagyon ízlett, szőlőlekvárt nem sűrűn kóstolhatunk. A következő buszjárattal beérkeztünk Taliándörögdre, elfoglaltuk szállásunkat, nem volt egyszerű, mert volt, akinek az emeletes ágy tetején jutott csak hálóhely, aztán nem fűtöttek éjszakára sem, de kaptunk takarókat pluszba. A kedélyek megnyugvása után busszal Zalahalápra utaztunk, felmásztunk a tanösvényen, és körbejártuk a felhagyott bányát. A csúcsról beláttuk a hegyeket, a Csobáncot a várral, a Tóti-hegyet, a Gulácsot, a Szent György-hegyet, a Badacsonyt, és a Balaton vízét is. Zalahaláp buszmegállóban sikerült találkozni Szakonyi Sándor fafaragó mesterrel, aki a zalahalápi gyönyörű fafaragásokat készítette, feleségével éppen virágot ültettek a Helyi értéktár udvarának díszítésére. Taliándörögdi visszaérkezésünk után vacsoráztunk, és már a sötétben elsétáltunk a Szent András templom romhoz.

Kedden a túránk Sáskáról indult a P jelzésen első látnivalónk a Jóbarát pihenő volt, ami mellett a többség elgyalogolt, észre sem vette, mert kissé beljebb esett az úttól. Második csodálni való az Ember-kő nevű szikla képződmény, ami nagyon hangulatos völgyben látható több más sziklával együtt. Némi kapaszkodás után elértük a Szt. Jakab forrást és kolostor romot. Itt már elő kellett venni az esőkabátokat is, de csak azért, hogy hamar le is vegyük, mert elállt az eső. Még tartott a felfelé menet, hogy aztán felérjünk az Agár-tetőre (510 m) és a csúcskőnél elkészítsük a fotókat. Innen inkább szintben és lefelé vezetett a piros jelzés, míg elértük a Csöpögő-forrást. Következő látványosság a Bernát barlang. Néhányan megmásztuk, és büszkén pózoltunk a fotóhoz. Innen már szintben meneteltünk Nyirád falujába. A végén kb. 2 km-t betonon rohanva tettünk meg, hogy elérjük a buszt. Sikerült. Megtettünk 15 km-t és +325 m szintet. Jól elfáradtunk, de vacsora után még sétáltunk Taliándörögdön a sötétben.

Szerdán, Monostorapátiból indítottuk a 10 km, és + 250 m szintes túrát, az Almádi monostor romja volt az első látványosság, ahol fotózni nem volt szabad, aztán a Szent-kútnál készítettünk képeket, ittunk a kút vizéből, mentünk árkon-bokron át a jelzést keresve, és találva Kapolcsig. Ahol sikerült a busz csatlakozást lekésnünk, és várnunk kellett 1 órát, de gyönyörűen sütött a nap, a közértben üdítőt vettünk és az állatorvosi rendelő padján bevártuk a következő buszt. Visszatérve Taliándörögdre megebédeltünk, rövid pihenő után elbuszoztunk Pulára, ahol Szenger István polgármester nagy lelkesedéssel és jó kedvvel mutatta be a falut a nevezetességeivel együtt. Sikerült itt is gyalogolnunk 4 km-t, és +130 m szintet. A hazautazás igen kalandosra sikeredett, mert 7 embert vett fel csak a busz, ülőhely hiány miatt. A társaság egyik fele a 7 ember Kapolcson lekéste a csatlakozást, ebből 4 ember potyautasként eljutott Taliándörögdre a temetőig. A sötét temetőn keresztül menve jutottak a szállásra. A többiek Kapolcson bevárták a Puláról érkezőket, akik az egy órával későbbi busszal érkeztek kissé átfagyva, de igazán jó kedvűen és várták a csatlakozást. A napi kaland kipipálva!

Csütörtökön, Taliándörögdön a Foxód-hegyének egy darabját jártuk körbe, kerestük a Foxódi-forrást, nem találtuk meg, helyette találtunk egy forráskát. Végig sétáltunk a faluba, megnéztük napfényben a Szt. András templom romot, a falu régi házait és elbúcsúztunk a Balaton-felvidék ezen helyétől, ami annyi szépséget mutatott nekünk. 

Remélem, lesz még kedvetek máskor is eljönni erre a vidékre, mert még annyi mindent nem láttunk! 

Borbás Kriszti