Első nap:

Stadion autóbusz pályaudvarról indultunk Egerbe. Elfoglaltuk szálláshelyünket és elindultunk felfedezni Eger látnivalóit. Végigsétáltunk az Érsekkerten, megcsodáltuk az öreg platánfákat. Felsétáltunk a várba. A várban először a gótikus stílusban épült püspöki palotában lévő kiállítást tekintettük meg, ahol a vár történetét ismerhettük meg Szent István király korától a Rákóczi-szabadságharcig bemutató kiállításon, a végvári élet mindennapjait, az 1552-es, híres török ostrom részleteit. Utunk Gárdonyi Géza házához vezetett, ahol az író 1897-től 1922-ben bekövetkezett haláláig élt és alkotott. Láthattuk a dolgozószobáját, csaknem eredeti állapotában, valamint a keze írását. Visszatérve a városközpontba, Hild József tervei szerint klasszicista stílusban épült Bazilikát néztük meg. Elsétáltunk a Kossuth utcába, hogy a Rokokó stílusban épült Kispréposti palotát is láthassuk. Ezután visszatértünk a szállásra, ahol már várt bennünket a meleg vacsora.











Második nap:

Reggel szomorúan vettük tudomásul, hogy az éjszakai eső elmosta az aznapra tervezett szilvásváradi túrát. Ezért programot cseréltünk, Egerszalókra utaztunk. Jó választás volt, a kissé borongós időben jólesett a fürdőzés a wellness fürdőben. A domboldalról lefolyó gyógyvíz alkotta különleges teraszos mészkőképződmény lábánál épült fürdőben 21 külső és beltéri medencében fürödhettünk. Miután jól kiáztattuk magunkat, közelebbről megnéztük a föld mélyéből feltörő termálforrás és a lefolyó víz által létrehozott mészkődombot, mely az évek során sódomb néven vált ismerté.  Felgyalogoltunk a riolittufakőből faragott barlanglakásokhoz, amik a 17-18. században készültek és a legutolsókat a 20. század végén még lakták. Útközben megnéztük a rejtélyes kaptárkövet is. Autóbuszra szálltunk, hogy időben érjünk haza vacsorázni.
















Harmadik nap:

Kora reggel utaztunk Szilvásváradra. Komoly túrára indultunk: Fátyol-vízesés – Ősemberbarlang – Istállós-kő – Nagy-kopasz – Kis-kopasz – Pisztráng telep – Szilvásvárad. A 15 kilométeres táv, a 959 méter magasba való felkapaszkodás jó erőpróba volt. Elfáradva és fogadkozva, hogy ezt a túraútvonalat – bármilyen szép is volt – többet nem járjuk végig, értünk szálláshelyünkre. Az autóbusz indulásáig még volt annyi időnk, hogy megjutalmazhattuk magunkat egy jókora sült pisztránggal. 











Negyedik nap:

Reggel összecsomagoltunk, a csomagokat hátrahagyva még sétáltunk a városban és tovább ismerkedtünk a város nevezetes épületeivel. Volt, aki a marcipán múzeumot nézte meg, volt, aki a Város a Város alatt pincerendszert járta végig. A Minaretet felújítás miatt csak kívülről nézhettük meg. Az időnkből ennyire futotta. Még sok-sok látnivaló lett volna a városban és környékén, de haza kellett indulnunk. Elbúcsúztunk hát e szép, rendezett, látnivalóban gazdag várostól.

További szép túranapokat kívánok: Versegi Károlyné túravezető