Nem kényeztetett el bennünket az időjárás ezen a túranapon. Vigasztalanul esett az eső, csak a túra vége felé csillapodott. A reggeli közlekedéssel is volt némi problémánk. Nagy örömünkre forgalomba helyezték a 3-as metró felújított szakaszát, - egy hibája volt csak, hogy nem közlekedett. A megfelelő pótlásokat igénybe véve azért kellő időben érkeztünk a Nyugati pályaudvarra, ahol - mint tudjuk – most semmi sincs a helyén és az utascsarnok egyes részein jobban esik az eső, mint odakünn. Kis csapatunknak végül sikerült összeverbuválódnia. Kellemes meglepetés volt, hogy emeletes vonattal utazhattunk!
Vácra érve elsőként a Sajdik Ferenc gyűjteményt kerestük fel.
A Kossuth díjas grafikust a néhai „Ludas Matyi” című vicclapban megjelent karikatúrái és Csukás István mesefiguráinak megrajzolása tette ismertté. A 90 éves művész jelenleg is alkot.
Megnéztük a finom humorú feliratokkal ellátott rajzait, majd Szabadi Kálmán hajótervező mérnök életmű kiállítását - a Hajótörténeti Gyűjteményt kerestük fel. Itt vitorlások, gőzősök, tengeri, balatoni, dunai hajók élethű makettjeit csodálhattuk meg.
Következő látnivalónk a „Memento Mori”  -  az egykori domonkos templom kriptájából feltárt leletekből összeállított kiállítás. A kripta különleges klimatikus körülményei között épségben maradtak a koporsók, temetkezési kellékek és természetes módon mumifikálódtak a holttestek. Végigborzongtuk a látványt majd átsétáltunk a Szent Mihály altemplom romjaihoz.
A  Pannónia Házban folytattuk múzeumlátogatásunkat. Itt különösen az Öntöttvas Gyűjteményben látható kályhák nyerték el tetszésünket, valamint az udvaron kialakított „Tündérkert.”
Vertel Andrea keramikusművész kedves figuráit helyezték el a szépen kialakított kertben, növénycsoportok között. No, itt kellett volna a napsütés, hogy jó fotókat készítsünk a látványról – sajnos ez most nem adatott meg.
Városi sétát terveztünk még, de a továbbra is szemerkélő eső a társaság kedvét szegte. Próbáltunk fedett helyett keresni egy kis folyadék- és kalóriapótlás ürügyén. Ez sem járt teljes sikerrel, mert a vendéglátók inkább a teraszokon történő fogyasztást szorgalmazták, ez most nem volt túl vonzó. Páran azért benyomakodtunk egy kis étkezdébe. Többen hazaindultak. Végül egy maroknyi kis csapat vállalt további gyaloglást, így elballagtunk a Székesegyházat megnézni, majd lementünk a Dunapartra. Ott a révig sétáltunk, ahol egy jó kis cukrászda teraszán ettünk finom süteményeket. A komppal áthajóztunk Tahitótfaluba. A Duna különleges látványt nyújtott. Ködfoltok úsztak a víz felett, közöttük átsejlettek a túlparti fák színes lombjai.
Túlnan távolsági busz várta a komppal érkezőket, ezzel Szentendrére jutottuk és innen már könnyű volt a hazautazás.
15-en voltunk a túrán. Minden kedves túratársnak köszönöm a részvételt, az érdeklődést és kitartást a barátságtalan időben.

                                                                                   Szabó Ancsa