Szomorúan néztünk ki az autóbusz ablakából a ködbe burkolózott tájra. A Megyeri hídon áthaladva még a Dunát sem lehetett látni. Dömösre érve a köd felszállt, az idő kitisztult. Kis csapatunk elindult a Malom patak mellett haladó piros jelzésen. Először a Szentfa kápolnánál lévő pihenőnél álltunk meg. Az úton, míg a jelzés együtt halad a Rám-szakadékhoz vezető turistaúttal, sok fiatallal találkoztunk. Ahogy a piros jelzés eltért balra a Szőke-forrás- völgyébe, szinte magunk maradtunk. Mi komótos tempóban haladtunk, ráérősen. Az előző napokban leesett eső megduzzasztotta a patakot, így az átkelés gondot okozott nekünk. A széles erdei úton haladva gyönyörködtünk az őszi erdő megannyi színeiben, a köveket befedő moha üde zöld színében. A nap sütötte a fáról hulló leveleket. Délre elértük a Király-kúti kunyhót, forrással (ami kiapadt), padokkal (amit „megevett” az idő), pihenőhelyet. A szint itt már 450 méter. Áttértünk a piros háromszög jelzésre, hogy újabb emelkedőt legyőzve 570 méteren lévő Akasztó hegyre jussunk fel. Végre elértük a piros kereszt jelzést, amire rátérve Pilisszentlászló felé indultunk, Nyesett bérc, Akasztó-lyuk nyerge, Tövises-hegy érintésével. Kisrigó vendéglőhöz érve megszaporáztuk a lépteinket, hogy az öt perc múlva érkező autóbuszt elérjük. Sikerült.

A túrára magunkkal vittük a száztíz éves Magyar Természetjáró Szövetség zászlaját, hogy ezzel is népszerűsítsük az egyesületet, a természetjárást.

Köszönöm, hogy velem tartottatok.

Versegi Károlyné túravezető