Mai túrámra Újpest-Városkapu buszpályaudvarról indultunk el, és mintegy másfél órás út után értünk Dömösre, ahol még csatlakoztak hozzánk Margó és Ancsa (nemrég elhunyt túratársaink) rokonai, akik egy róluk készült fényképes pólóban jelentek meg, számomra nagyon megható volt, és megtiszteltetés, így jelképesen ugyan, de együtt lehettek velünk ezen a napon….

A Dömösi templomtól a piros jelzésen haladtunk, majd a Királykúti utcán a zöld-piros-sárga jelzést követve kb. 10 perc alatt kiértünk a házak közül.

Malom-patak völgye kisért minket, majd nemsokára elértünk a Szentfa-kápolnához, ahol pihenőt, padokat találtunk, a Kaincz György-forrásban sajnos nem folyt semmi, így a kulacsainkat nem lehetett megtölteni.

A szurdokban a zöld jelzést követve értünk el a Rám-szakadék bejáratához, na és itt kezdődött a kaland.

Néha a patakban kellett gázolnunk, majd megjelentek az alumínium korlátok is, segítve a biztonságos haladást. Egyre több és nagyobb sziklát láthattunk, majd elértünk a Rám-szakadék legszűkebb, legizgalmasabb részére, ahol hatalmas sziklákon, vízesések melletti létrákon küzdtük feljebb és feljebb magunkat.

Ebben az évben le is zárták ezt a kedvelt kirándulóhelyet, több módosítás történt a haladás irányába,

a biztonság érdekében.

Amikor felértünk a sziklás szurdok tetejére, itt a völgy kettéágazik, mi jobbra a sárga jelzésen kanyarodva mentünk a Lukács-árok felé a kényelmes, enyhén lejtő turistaúton.

Az út végén még egy páran betértünk a Vad-faló nevű hangulatos büfébe, egy-egy italra, amit persze megérdemeltünk.

Büszke vagyok a 26-fős csapatomra, remélem mindenki jól érezte magát, a vendégektől is jó visszajelzéseket kaptam, szerettek itt lenni.

Köszönöm mindenkinek a részvételt!

Borsat Éva