Zirc mellett a Bakony másik fővárosának is szokás nevezni Bakonybélt. Idei harmadik többnapos túrára 20-an érkeztünk meg az itt található Gerence Turistaszállóba.

 Első nap délután egy gumikerekes sétavonatozásra mentünk melynek első állomása a Hubertlaki (Gyilkos-tó) volt. kb. 700 m-es séta után mindenki megcsodálhatta a Hamuházi-séd forrás által táplált mesterséges gáttal elzárt völgyben található tavat.
Az 1980-as években kialakított tavacska vaditatónak készült. Helyén egykoron egy égeres állt, amiről napjainkban is tanúskodnak a víztükörből kiálló” legyalult” facsonkok. Második állomásunk a Bakonybéli Borostyán-kút (Szent-kút), az itt álló kápolna a monostor híres lakójának Szent Gellértnek állít emléket. Idegenvezetőnk nagyon viccesen kalauzolt egész végig minket, és a túra végén, még egy trófeakiállítást is megmutattak nekünk.

Második napon egy könnyebb túrát választottunk, ami a szálláshelyünktől a zöld+ és a sárga sáv jelzés mentén vezetett, a cél a Pörgöl barlang volt, ide egy kicsit nehezebb volt felkapaszkodni, de megoldottuk, a barlang a denevérek egyik kedvelt célpontja (14 faj) Régészeti kutatások igazolják, hogy már az ősember idején is lakott volt.
Ezt a túrát egy páran megtoldottuk, még elsétáltunk Bakonybél Som-hegy részére, majd a Beli Kávé-Kultúr-Kocsma felé vettük az irányt, ahol egy kicsit megpihentünk, majd visszaindultunk a szállásunkra.

Harmadik napi programunk a Cuha patak völgy felfedezése volt, reggeli után busszal, majd Magyarország egyetlen műemléki védettségű vasútvonalán jutottunk el Vinye vasútállomásra.
Az állomásról széles úton indulhattunk el a szurdok felé, az út mellett jobbra egy hatalmas 500 éves tölgyfa is álldogál. A Cuha szurdok remek uticél a vasalt utak kedvelőinek is.
(Via Ferrata) Elég sok sziklamászót láttunk errefelé.
A kb. 6-7 km-es úton rengeteg a látnivaló. Barlangok, sziklafalak, hidak és a kedvenc virágom is látható volt. (bíbor nebáncsvirág)

Szombat estére beszéltünk meg egy szalonnasütést, amit évek óta tervezgettünk. Itt minden alkalmas volt ennek a lebonyolítására, rőzsét gyűjtöttünk, a fiúk segítettek tüzet rakni, és nem csak a szalonna került elő, volt itt minden, amit szem szájnak ingere... Dalos kedvű túratársakkal beindult a hangulat, mindenki odatette magát, igazi csapat voltunk.
Utolsó nap délelőttre maradt a Bakonybéli Játékmúzeum, és a mészégető kemencéhez vezető másfél kilométeres túra, szép kilátással, valamint Cseh Tamás emlékpark meglátogatása.
Cseh Tamás (1943-2009) Bakonybél díszpolgára, a bakonyi indián játék alapítója.
Szép tartalmas programmal búcsúztunk Bakonybéltől, lehet, hogy jövőre ismét eljövünk ide, mert még nagyon sok látnivaló vár ránk.

Köszönöm mindenkinek a részvételt, a jó kedvet, és a jó hangulatot!

Borsat Éva
túravezető