Lelkes csapat indult vonattal Jászágóra péntek délután, ugyanis szombaton hajnalban kezdődött az esemény a malaccal, amiről nem szerettünk volna lemaradni. Jászágóra érkezve, a csomagok lepakolása után kisétáltunk a patakhoz. Voltak, akik lovas hintóval tették meg az utat. Mikorra visszaértünk a faluba, ránk sötétedett és el is fáradtunk, meg is éheztünk. Jól esett a bográcsban készült kitűnő vacsora. Reggel korán keltünk, hogy lássuk a szép termetes hízó utolsó perceit. (A gyengébb idegzetűek elvonultak lovakat simogatni.) A hízót a böllér és segítője szakszerűen megpörzsölte, vakarta, mosta, felvágta stb. Ránk volt bízva a hagymapucolás az Öregháznál. Közben elkészült reggelire a vér, a töklecsó. Feladatunk volt azt elfogyasztani! Míg folyt a további feldolgozás (hurka, kolbász, töpörtyű) mi a Helytörténeti Múzeumot, és az Iskolamúzeumot, Iskolakápolnát néztük meg. Azért segítettünk is: húslevest főzni, sütnivaló húst előkészíteni, töpörtyűt kisütni, az ebédhez tálalni, ezt-azt kóstolni. Minden nagyon finomra sikerült. Végig is ettük a menüt becsülettel. Álljon itt a menü, ízelítőnek az otthonmaradt túratársaknak: orjaleves, csigatésztával, főtt húsos, zöldséggel; töltött káposzta, tejfölösen; sült oldalas, sült karaj; hurka, kolbász. Amikor elkészült a töpörtyű, abból is falatoztunk friss kenyérrel, paprikával. Késő délután hazaindultunk, kóstolóval felpakolva. 
Nagyon köszönjük a vendégszerető Jászágóiaknak, hogy megrendezték, lebonyolították részünkre a disznóvágást. Megismerhettük, milyen nagy munkával jár, míg az ennivaló az asztalunkra kerül. Megismerkedhettünk Jászágó múltjával, az ott élő emberekkel. Köszönjük a lehetőséget! 
Köszönöm a túratársaknak a részvételt. 
Verseginé Márta